Megtörtént a váltás, jön Lóci köre. Balatoman beszámoló, kerékpáros etap.

Szóval ott tartottunk, hogy a mezőny bezúdult a vízbe, mi pedig Marcival és Marcsival kifeküdtünk a napágyakba a rendes rajt előtti folyadékbevitelt elvégezni.

Fura érzés volt a várakozás, annak ellenére, hogy a pulzusom 50 körül tombolhatott, meglepő módon, 3-szor mentem el wc-re, 4-szer 5-ször fel- és levettem a biciklisisakomat, sőt még azt is kiagyaltam, hogy felleukoplasztozom az egyik szendvicsemet a bringára...

A bringáról: ő egy, a legszebb korban lévő (korai 20-as éveit taposó), talján szépség, amit Gombos Charlie barátomtól kaptam kölcsön a nagyatádi vasbaöntésemhez, illetve az arra való felkészüléshez.

Charlie-ról: júrósportos nevén Gombos Károlyról kicsit nekem is gugliznom kellett, hogy hűen prezentáljam eddigi sportolói karrierjének fontosabb eredményeit: silövő ob 1., tereptriatlon ob 1., korosztályos eb 1. továbbá tavaly Nagyatádon első(!) ironmanjén ment egy 10:20-at...szóval az ő Pinarellójával vártam Dórit a depóban.

Kicsit idegesen, mivel 40 percet ígért, és igazából nem nagyon fűlött a fogam az élmezőnnyel elkezdeni bringázni. Az nem tesz jót a morálnak, ha az elején mindenki csak elmegy melletted.

Megérkezik a férfi élmezőny. Hű ezek nagggyon kemények. Ha nagy leszek, én is ilyen kemény leszek. Gyakorlatilag sprintelnek a bringához. Majd megjön az üldöző boly, és rögtön utánuk a női élmezőny. Abszolút nem értem, hogy lehet ilyen gyorsan úszni, a Balaton nem erre való. Mindegy. MEGJÖN DÓRI!! Mi van?! Ez tuti nem 40 perc volt. Sebaj.

Az élmezőnnyel kapcsolatos érzéseim megalapozottnak bizonyulnak, hagynak el rendesen az emberek. Én bevallom nem akartam különösen tartalékolni, hiszen csak 90-et kell tekernem, de így is gyorsabbak. Majd megérkezem a táv egyharmadánál lévő 15 perc hosszú 8%-os emelkedőhöz. No itt nem volt apelláta, mindenki 1-1-be kapcsolt és tapostuk a pedált, itt már tényleg senki nem akart erősködni. Többen is említették előtte, hogy különösen keményre sikerült ez a pálya, de most tényleg látom: 6 kör ebből nagy szívás.

A második körre nagyjából beáll a mezőny, csak oda-vissza előzgetjük egymást, a kommunikáció témája pedig jellemzően a szervező szűk családi köre. Békésen tekergetek 30-al egy ritkaságszámba menő sík szakaszon, amikor tekintélyt-parancsoló keréksurrogás közepette fénysebességgel lehagy minket két srác a Tour de France-ról. Bambán nézünk össze egyik bajtársammal: "Ezek most köröztek minket?!"

A kerékpáros forduló nagyon menő, Markocsán Sanyi kiabálja, hogy hajrá Lóci, sőt a harmadik körre már a Liza is felébredt. Nekimegyek utoljára is a Himalájának, mikor felérek kiabálok egyet, megeszek egy szendvicset, aztán nyomom a célig.

Hajrá Marci!

Alszom egyet.