Név: Fekete Zsuzsanna
Életkor: 11 maratont teljesítettem eddig...vagy nem ez volt a kérdés?:)
Foglalkozás: operatív vezető egy pénzintézetnél
Mikor találkoztál először a SUHANJ!-al?
2010. nyarán, a megalakulás után kb 1 hónappal ültünk le Péterrel kávézni és beszélgetni az alapítványról, a futásról. Külföldi maratonjaim alkalmával számtalan hasonló futócsapatot láttam és nagyon szimpatikus volt a mozgássérültek ilyen jellegű integrációja az ép sportolók közé, így nem is volt kérdés, hogy csatlakozom az alapítvány önkénteseihez. Az első közös futásunk pedig októberben a SPAR maratonon volt, ahol zuhogó esőben toltuk végig néhány mindenre elszánt lelkes kerekesszékes sporttársunkat. Azt hiszem, hogy részükről ez sokkal nagyobb sportteljesítmény volt.
Mi ragadott meg benne, amiért csatlakoztál a csapathoz?
Világ életemben sportoltam valamit, a mozgás nélkül elképzelhetetlennek tartom mindennapjaimat, közismert a futásmániám, illetve az is tény, hogy a vállalati és személyes felelősségvállalás (tudjátok a CSR:) is a szívem csücske, az MBA-s szakdolgozatomat is ebben témában készítettem. Adott volt, hogy amikor ilyen két számomra nagyon fontos téma találkozik, akkor nekem is feltétlenül ott a helyem!
Fotó: Homoki Laci
Külföldön komoly hagyományai vannak a kerekesszékesek ép sportársakkal való futásának, pl a New York Maratonon külön speciálisan kialakított terület is van a handbike-os és kerekesszékes sportolóknak. Nagyon fontosnak tartom ezt a "tudattágítást", mindenki lássa, hogy kerekesszékből, vagy vakon is lehet aktív, sportos életet élni.
Mi volt a legnagyobb élmény, ami a SUHANJ!-nak köszönhető?
Minden egyes edzés, verseny élmény. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család, együtt örülünk egymás sikereinek, vagy aggódunk ha valami valakivel valami rossz történik. Néhány mozaik kedvcsinálónak: a csapat kedvence a 8 éves Andiska első versenye előtt teljesen magába merült, kérdeztük, hogy minden rendben van-e, erre Andrisunk: "Életem legnagyobb versenyére készülök"...azóta már jó néhány versenyt sikeresen teljesített. Schobert "Óriás" Laci első félmaratonján én voltam a kísérője, a Nyugati felüljáró minden versenyen nagy kihívás...a vége felé is van, meg emelkedik is, szóval nem egyszerű. A 105 kilós srácot erre az emelkedőre toltam fel, a végén már a lelkemet is majdnem kiköptem, erre a lejtőn Óriás hatalmas sebességbe kapcsolva otthagyott...ezt követően kicsit elbeszélgettünk a csapatszellemről és egymás segítéséről ha együtt futunk. Azóta nagyon sokat fejlődött, az alapítvány egyik alappillére és legsikeresebb versenyzőinek egyike lett.
Fotó: Homoki Laci
De szinte minden egyes suhanó sporttársról vannak hasonló történetek, órákig lehetne sztorizgatni. És természetesen a 10 leányzóból álló SUHANÓ Gidák csapatának kalandos hőségriadós balatonkerülő megmozdulása is emlékezetes marad (igen, ez volt a híres S! kék tűsarkús futás:)
Fotó: Homoki Laci
Miért ajánlanád másoknak, hogy csatlakozzanak a SUHANJ!-hoz?
Mert egy kiváló, segítőkész és vidám csapat részesévé válhatnak, ahol nagyon sokat tanulhatnak a kerekesszékes sporttársaktól kitartás, pozitív életszemlélet témakörökben. Nálunk mindig félig tele van a pohár! Rengeteg különböző ember közé csöppenhetnek, akiket mozgás öröme hozott össze anno, de mára komoly barátságok alakultak ki. Ja és S! pólóban mindig extra szurkolást kaphatnaka versenyeken és általában ez a világ legviccesebb záróbusz alakulata:)
