Egy spontán összeállt csapat érdekes és szórakoztató beszámolója arról, hogyan is gyűrték le a 212 km-t. A csapat minden tagja leírta tapasztalatait, élményeit, amit szépen sorjában közlünk itt a blogon.  Az élményeket összegyűjtötte és az csapattörténetet megírta: Nagy Katalin. Köszönet érte!

Nem is tudom, hirtelen hol kezdjem…rengeteg élmény,rengeteg futás,rengeteg nevetés…Azt hiszem címszavakban így lehetne kifejezni, milyen is volt a 2012-es Ultrabalaton.

Nekem jutott a feladat, hogy megírjam a beszámolót. Töprengtem, vajon hol is kezdjem mit is írjak…aztán úgy döntöttem,hogy mindenkitől kérem,hogy írja le az élményeit,amiket beleszövök. Így nem lesz egy rövid beszámoló,de remélem mindenki szívesen olvassa majd,és átjön az az élmény,amit Mi kaptunk.:)

Gyakorlatilag az utolsó pillanatban jött össze a csapatunk. Anitával nem így terveztük, úgy volt,hogy egy iramváltóban leszünk,de a sors- és a női szeszélyek- közbeszóltak. Így hát felvettem a kapcsolatot Péterrel, akinek köszönhetően 6 ismeretlen emberrel együtt összejött a Suhanj!6 csapat.

A közös megbeszélések sajnos kimerültek a facebook-on,de így is minden viszonylag zökkenőmentesen haladt. Anitával mi tudtunk személyesen is beszélni sokat,mivel együtt is edzünk. Zsolt, ha nem is tudatosan,de végül csapatkapitányi szerepben tündökölt.:) Ezúton is köszönöm neki azt a sok szervezést, intézkedést amit tett!

Pár nappal a verseny előtt már kialakult,hogy ki mit fog futni, kb. milyen idővel, vészforgatókönyv,hogy ha valaki nem bírná,elvégre iszonyatosan nagy meleget jósoltak…ami be is jött.

Na akkor csapjunk bele…ha eddig még nem tettem volna.:)

A távokat a következő képen osztottuk fel:

Eszti: Tihany- Vászoly,  Krstan: Vászoly- Badacsonytördemic, Kata: Badacsonytördemic- Vonyarcvashegy, Anita: Vonyarcvashegy- Balatonmáriafürdő, Zsolt: Balatonmáriafürdő- Fonyód, Kata: Fonyód- Balatonlelle, Zoli: Balatonlelle- Balatonföldvár, Csaba: Balatonföldvár- Balatonaliga, Balázs: Balatonaliga- Balatonkenese, Zsolt: Balatonkenese- Káptalanfüred, Zoli: Káptalanfüred- Balatonfüred, Balázs: Balatonfüred- Tihany.

Anitával még próbáltunk km-eket kunyerálni,de végül így maradt.:)

A rajt előtt a Suhanj! Sátornál megismertük egymást, beszélgettünk, nagyjából megterveztük a menetrendet. Oké,hogy non-stop,de tudtuk, hogy amikor Csaba kezdi majd a 31 km-es távját,akkor Szántódon a Suhanj! Bázison lesz egy kis időnk hunyni egyet.

Iszonyatosan meleg volt,már futás nélkül is izzadtunk.:) Négyen voltunk,akik egész végig együtt voltunk kocsival,és mentünk váltó pontról váltó pontra: Zsolt, Balázs, Anita és Én. Balázsnak külön köszönet igazán gyors, tiszta,kényelmes és LÉGKONDI Alfájáért.:D

Az első szakaszt Eszti kezdte. Kicsit aggódtunk, főleg Anita. Ő már hatodszor nyomta az ultrabalatont, tudta melyik szakasz milyen…Eszternek 15,5 km jutott elsőre, elmelkedőn, tűző napon…Mondtuk neki,ha bármi probléma van, ne habozzon,csörögjön,szóljon,füst jelezzen,és váltjuk! Felajánlottuk,hogy akár cserélhetünk szakaszt is,nehogy rosszul legyen,vagy bármi,de kemény,tökös csajnak bizonyult, ami Simonyi Balázs párjaként el is kél. :) (Itt is hatalmas meghajlás Simonyi Balázs előtt,aki egyéniben teljesítette! Fantasztikus!!)

Eszti elrajtolt,mi pedig elindultunk, hogy kb. a 10. km környékén várjuk őt,lássuk,hogy van. Azt hiszem a Pécselyi frissítőpontnál vertünk sátrat(álltunk árnyékba a géppel),hogy várjuk Őt. Iszonyatosan meleg volt, a hideg is kirázott,ahogy láttam a futókat beérni, frissíteni…meg szegény Vörös Mikit,akibe épp akkor próbáltak életet lehelni..Majd nemsokára megláttuk a Suhanj!-os pólóban közeledő…CSABÁT! Kiderült, Eszti nem bírta, így 5 km-nél átvette tőle Aszófnőnél. És el is húzott mint a gép! Még kb. 5 km-e volt hátra a vászolyi váltópontig, ahol Krstan várta őt. Így Csaba egy tízessel megtoldotta a 31 km-nek szánt távját.:) Ő volt a mi hősünk!:) Az úton kb. kétszer megálltunk,hogy bíztassuk, frissítsük Csabát,ha szükséges. Egy húzósabb emelkedőnél vízzel a kezünkben segítettük a többi futót is,aki igényt tartott rá. Itt hallottuk először egy bringás kísérő monológját a futója felé: „Nem fáj,nem fáj, nem fáj…).Onnantól ahányszor megláttuk Őket,ezt kiabáltuk ki a kocsiból. :)

1:35:47 alatt ért Vászolyra,ami nagyon jó idő..pláne úgy,hogy beugrott,kánikula,emelkedők…a váltás 15:35:47-kor történt meg.:) (A számításokat köszönjük Zsolt mesternek!) Innen Krstan indult el Badacsonytördemic felé. Kemény 30 km-es szakasz állt előtte.