Íme a várva várt folytatás! Marietta élménybeszámolója a Főgáz napról.
Eljött a szombat. Irány a Főgáz családi nap. Még ki sem szálltam a kocsiból már megláttam Beát ami egyből hatalmas mosolyt csalt az arcomra.
Befelé menet Gergő szaladt utánunk. Megtaláltuk a SUHANJ! sátrat, Ivánt és Pétert aki eljátszotta, hogy széket szerel, Zolikát aki épp az akadálypálya tökéletesítésén munkálkodott, és persze a csini SUHANJ! lányokat. :)
Ismét kezdett eluralkodni rajtam a kétségbeesés amikor felfogtam, hogy a füvön fog állni a pást és a napon fogunk vívni. De Gergő nyugtatott, hogy egyszer kibírjuk (persze ő, neki nem folyik le a sminke). Felállítottuk a pástot, közben megérkezett az Óriás, aki végre nem csak eljátszotta, hogy ért a székekhez, hanem rendbe is rakta azokat. Elkezdődött a "Fordul a kocka" elnevezésű program, ahol lehetett kosarazni az Óriással, kipróbálni milyen is székből kosarat dobni.
Sajnos belőlük én nem sokat láttam, mert nem hagytam el a helyem. Zoli megmutatta az érdeklődőknek milyen kerekesszékben kikerülni az akadályokat, milyen keskeny helyen közlekedni stb.
Belőlük sem láttam sokat. Ugyebár én nem terveztem vívást erre a napra, mondanom sem kell, hogy 10 órákor már a vívószékben ültem, és próbáltam legalább egy tust adni Gergőnek. Én hamar feladtam, meleg volt na...
Aztán jött Richie és Gyuri képviselni a paravívókat. Vívtunk egymással és az érdeklődőkkel. Akadtak azért páran akik felmerték venni a kesztyűt ellenünk. Amennyit bírtam én is vívtam, fájni fájt... de ez a szerelem köztem és a vívás között nem csorbulhat a csavarok miatt.
Négy óra körül lett vége a programnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy minden tiszteletem Gergőé, mivel egész nap vívó ruhában hihetetlen türelemmel és kedvességgel magyarázta minden érdeklődőnek, hogy hogyan tartjuk a fegyvert mi az egyenes szúrás és, hogy nyugodtan szúrjanak meg engem erővel mert úgysem fáj :).
Mikor megtudtam, hogy jön Bánki Noémi barátnőm elterveztem, hogy rá veszem vívjon velem, én élveztem remélem ő is.
Azért a program végénél mindenkin lehetett már érezni a fáradtságot és, hogy elég volt ennyi a napon. És ahogy közeledett a vég felmerült a kérdés: vajon a felszerelés, hogy jut vissza a helyére? Persze ez is megoldódott. Számomra nagyon kellemesre sikerült ez a nap, azt csináltam amit nagyon szeretek olyan emberekkel akiket szeretek. Mi is kell még? :)
Hétfőre le lett szervezve ismét Szandra. Vasárnap elkezdtem érdeklődni, hogy van-e segítőkész férfi a pakoláshoz, de még hétfőn sem jelentkezett senki. Kiírtam még egyszer reggel, erre írt Géczy Katalin, hogy eljön, szóltam neki, hogy nem „női” munka, de jött! És elpakoltunk! Időben minden a helyén volt és még volt időnk egy kis beszélgetésre is, csak, hogy ismerkedjünk is, ha már együtt „dolgozunk” egy olyan ügyért amiért érdemes megtenni mindent ami tőlünk telik! Tőlem most ennyi. :)
Még egyszer köszönet: Turi Gergőnek a vívást, magyarázást, türelmet, Richienek és Gyurinak a vívást, Szandrának a szállítást, Katinak és Zolinak a gyors pakolást, Kaunitz Tamásnak a képeket és a SUHANJ!-nak, hogy ide tartozhatom!
